Túlzásba lehet-e vinni az egészséges táplálkozást? Sokan elsőre azt gondolhatnánk, hogy milyen fura felvetés ez, de valójában mégsem az. Ha az egészséges táplálkozás szorongással párosul, akkor lehet, hogy orthorexia nervosáról beszélünk. A szakértők régóta foglalkoznak vele, bár a DSM-5-be (Amerikai Pszichiátriai Egyesület klasszifikációs rendszere, melyben a pszichiátriai zavarokat mutatja be) még nem került be. Így betegségként még nem tudunk rá hivatkozni, de az evészavarok kategóriájában már ott van, mint tünetegyüttes.

Az orthorexia nervosát Steve Bratmann említette előszőr, 1997-ben. Lényege, hogy a beteg késztetést érez arra, hogy csak egészséges ételeket ehet. Minden mást ennek megfelelően pedig elutasít. Maga a szó eredete görög, az ortho (helyes), rexia (vágy) kombinációjából jött létre. A legtöbb orthorexia nervosa (továbbiakban ON), egy ártatlan diétából indul el, mely a későbbiekben kényszeres magatartássá változhat.

A betegség kialakulásának különböző szakaszai vannak. Kezdődhet egy gyors diétával, ahol szigorúan le vannak írva a szabályok, amit be kell tartani. Ezeket a személy megpróbálja követni, majd ezek beépülnek, és ha sikerül, akkor a folyamat megerősödik.

Bratman több szakaszra osztotta fel az ON kialakulását.

• Első szakaszban a tervezést tartotta a kulcsnak. Itt az aznapi, vagy a következő napokra tervezi meg az ételeit. Mit fog enni, és mit, hogyan fog főzni. Első olvasásra ez még normális, cseppet sem patológiás.
• A második szakaszban az összetevők lesznek a főszerepben. Itt elkezdi nézegetni a személy, hogy mit kellene kihagyni, vagy hozzáadni az addigi általa fogyasztott alapanyagokhoz. (Kérdéses és problémás, hogy ki mondja meg, mi az egészséges).
• A harmadik szakaszban az elkészítés módja, annak környezete kerül középpontba. Itt már az is fontos, hogy milyen anyagokból készült edényekben készült, mivel érintkezett az étel.
• Az utolsó szakaszban pedig érzelmeket is párosít az ételekhez, így az (szerinte egészséges) étellel való kötődés még szorosabbá válik.

Néha számunkra egészen bagatell formát is felvehet az orthorexia, hiszen vannak olyan betegek, akiknek az sem igazán mindegy, hogy a zöldséget milyen formában vágták fel, vagy hogy milyen edényben tálalták az ételt.

Fontos kritériumok még az orthorexiával kapcsolatban, hogy a betegnek az életében a “helyes táplálkozás” központi szerepet kapjon. Emiatt naponta több órát is képesek az étel elkészítésével, vagy a hozzá fűződő gondolatokkal is eltölteni. Ehhez, illetve a saját étkezési formáikhoz mereven ragaszkodnak, és ha esetleg nem úgy sikerül a diéta, vagy olyan helyen esznek, ahol számukra nem megfelelően készítik az ételt, úgy az önbecsülésük nagymértékben változik. A merev ragaszkodáshoz egyfajta felsőbbrendűség is csatlakozik, tehát azok, akik nem osztják az ő véleményét, azokat alsóbbrendűnek titulálhatja a személy.

Ennek megfelelően az egézséges táplálkozást is túlzásba lehet vinni, kényszeressé válhat, aminek neve is van. Ez az orthorexia nervosa.